Linktár

Időfogó

A délelőtti napsütés a fákra
megannyi játszi fényt vetítve hull,
utószor átkarolva fúl a nyárba,
szerelmesen susogva angyalul.

Remény szökell bohón a lenge széllel,
belőle még akármi is lehet,
derítve szerte áradó hevével
a rácsodálkozó tekintetet.

Ez óra oly vidám, varázsa könnyed
világokat terít a tájra ím,
se háború, se fegyverek, se könnyek,
a józan ész vigyáz a titkain.

Mi lenne, hogyha most időnk megállna,
amíg benő fejünk tenyérnyi lágya?