A természet csendes csodái

Szépirodalom / Novellák (82 katt) Ann Heart
  2023.09.02.

Néhány napra magam mögött hagytam otthonom, hogy új környezetben hódoljak szenvedélyemnek, melyet mindennél jobban szeretek. Egy fa házikót béreltem ki, mely nagyon otthonos berendezésével teljesen elcsábított, mikor beléptem ajtaján. Apró, de mégis bájos konyhájával, egyszerű berendezésű hálószobájával és fürdőkádas fürdőszobájával rabul ejtett. Persze láttam már online, hiszen neten foglaltam a szállást, de így élőben még szebb volt. Lepakoltam cókmókomat az előszobában és behoztam a kocsiban maradtakat, hogy aztán végre kipihenhessem a hosszú utat.

Másnap elkészítettem a felszerelésemet, és elindultam, hogy felfedezzem a környéket. A ház a falu szélén állt egy nagyobb domb lábánál, mely felé egy kitaposott ösvény csalogatott, így azt követve annak vettem az irányt. Szeretek túrázni. A városi zsúfoltság után jól esik a természet csendes csodájába beleveszni. Természetesen fotógép is volt nálam, így utam során megörökítettem néhány gombát, gombacsaládot, ízeltlábúakat és még egy sünivel is találkoztam, aki nagyon igyekezett. Néhány kilométernyi gyaloglás után elértem a domb tetejét, ahol egy tisztás terült el. Közepén egy ódon templom romja állt, melynek falára borostyán kúszott, akár egy nagy zöld szörny, mely a maga lassúságával készült bekebelezni. Itt-ott még kilátszottak omladozó falai és harangtornya, de a természet szép lassan eltüntette a múlt ember alkotta maradványait. A háttérben egy hegyláncolat nyújtózkodott az ég felé, melynek havas ormai belevesztek a felhők takarásába, akár egy szemérmes szűz, aki meztelenségét igyekszik leplezni az idegen tekintetek elől. Egy pillanatra megálltam, majd megláttam egy asztalt padokkal, melyre lepakoltam, és leültem gyönyörködni a kilátásban. Lágy, langyos szellő lengedezett, melyben érezni lehetett az ősz fanyarkás illatát. Mélyet szippantottam belőle, tüdőmet megtöltve az avar illatú léggel. A táj lassan színes ruhába öltözött, pompázatos tarkaságával festőivé varázsolva a helyet. Egy katica mászott felém az asztalon, komótosan bandukolva végigjárta annak minden zegét-zugát. Ujjamat nyújtottam, melyre felmászott a kis pettyes hátú, majd szárnyát bontotta és tovaszállt.

A nap sugarai egyre erőtlenebbül érintették bőrömet. Lassan távolodott, bár nem örökre, de néhány hónapig a déli országok népeit melegíti a sugaraival. Mélázásomból egy lehulló falevél térített vissza a jelenbe.

Felálltam és előpakoltam az állványt a festővászonnal, mely arra várt, hogy ecsetem simogatásával kényeztetve színeket varázsoljak hófehér felszínére.

2023. 08. 22.

Előző oldal Ann Heart
Vélemények a műről (eddig 3 db)