Maroknyi jáspis

Szépirodalom / Versek (225 katt) Baranyi Imre
  2023.09.06.

A nyár ma még utószor újra támad,
terítve szét a déli Nap hevét,
emészti parlagát a pusztaságnak,
mi volt előtte zöldellőn a rét.

A földgolyó a klímaváltozásra
recsegve fordul át a tengelyén,
botor fiát ma már nem iskolázza,
csak összehúzza rőt szemöldökét.

Hiába hát, a messiása eljött,
nem oly mesés, ahogy szerette volt,
de hát, ki ily bolond utódokat szült,
magára vessen akkor is, ha szólt.

Akár a sáskahad, ha átvonulva
feléli nagy mohón világait,
az ember is beáll e balga sorba,
a józan ész felé hiába int.

Habár a Föld ugyan forog tovább is,
de tudd, nem oly sokára nem velünk,
marad talán maroknyi barna jáspis
kihűlt kövén a lét, amint letűnt.

Előző oldal Baranyi Imre
Vélemények a műről (eddig 2 db)