A famentő akció

Szépirodalom / Novellák (447 katt) Francisco Vargas
  2023.10.07.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/11 számában.

Szélesre tárta a piac kapuit, és a hajnali hideg ellenére is meleg mosollyal fogadta az érkezőket.

Mert Noszlopi már csak ilyen volt. Bár ezen a néven szinte senki sem ismerte. Kis termetű, beteges kinézetű ember volt. Mintha csak a vakarékból gyúrták volna össze. Ezért a piacon mindenki csak Vakaréknak hívta. A háta mögött pedig „A Vakarék”-nak. Hatodik gyereknek született egy szatócs családba. Az apja már korán bele is verte a kereskedés összes tudományát. Szó szerint! Az elemit sem fejezte be, hanem elszegődött inkább lóti-futinak a józsefvárosi piacra. Az elmúlt hatvanhárom év szinte minden napját ott töltötte. Ezalatt az idő alatt ő lett a piac mindenható ura. Látott mindent, tudott mindenről, ismert mindenkit. Még a vásárlók nagy részét is. Különleges képességeket fejlesztett ki. Az „oco kínait” is el tudta adni drágán és be tudott szerezni mindent. Azt is, ami nem is létezett. Ő volt a piac varázslója. A jóindulata volt a legdrágább dolog a piacon. A barátsága pedig szinte megfizethetetlen. Nem is nagyon voltak barátai.

Volt helyettük egy kis szentélye a piac egy eldugott zugában. A nyugalom lakatlan szigete a bádogbódék tengerében. Egy talpalatnyi föld, egy maréknyi zöld ott, ahol vagyonokért cserélt gazdát a legkisebb bodega is. Paradicsomot, paprikát, sárgarépát nevelt a zöldségesek szomszédságában, ahol naponta több mázsa talált gazdára. A kétplatónyi boldogság közepén állt A Vakarék büszkesége, az arany kajszi. Évek óta nem termett, mert hol a korai fagy vitte el a termést, hol meg a monília. De idén végre minden összeállt. A fa ágai roskadoztak a zöldülő terméstől.

Az örömbe azonban üröm is vegyült. Ez volt az utolsó hét a piac életében. Hétfőn már nem nyit ki többé. Elkezdődik a kiürítés. Aztán a bódékat eldózerolják, a csarnokot lebontják, a terület visszakerül az önkormányzathoz. De az arany kajszinak még kellett legalább négy-öt hét, hogy beérlelje a gyümölcsét. A Vakaréknak azonban nem volt öt hete! Voltak azonban különleges képességei.

Amióta megtudta a piac sorsát, egyetlen cél lebegett a szeme előtt. Megmenteni a földet. Azt a kétplatónyit! Idén már oda nem ültetett semmit és nem is palántázott. Pár hete vett egy kiskertet Zuglóban, a palántákat már oda ültette. De a barackot már nem tudta kimenteni. Annak a piac volt az otthona csemete kora óta.

Tavasz óta szövetségeseket toborzott a tervéhez. Számításai szerint körülbelül két héttel kell meghosszabbítani a piac agóniáját, hogy az gyümölcs beérjen. Két hétig kell mindenféle partizánakciókkal hátráltatni a bontást. Szövetségesei a kereskedők voltak. Annyi lim-lomot hagytak hátra, amennyit csak tudtak nélkülözni. Sőt! Otthonról is idehordták a használatlan kacatokat. A lomizás olyan sikeresnek bizonyult, hogy az első plusz hét el is ment az eltakarításra.

És a kajszi kezdett sárgulni.

A második hét elején a rosszul őrzött telephelyen tárolt munkagépek javából eltűntek az akkumulátorok. Két napba telt, mire újra életet tudtak verni a gépszörnyekbe. Egy napnyi munka után azonban újabb bajok jöttek a melósokra. Elromlott motorok, üres üzemanyagtartályok, lapos kerekek hátráltatták a munkát.

Vakarék számára minden nap a megváltást jelentette. Nagy-nehezen, de csak eltelt a második plussz hét is. A melósok prémiuma ugrott, de a kajszi végre beérett. Hat rekesznyi mézédes barackot osztott szét a szövetségesek között. A magának megtartott két rekesznyiből evett egy jót és harmadnapra elkészült 15 üveg lekvárral is. Kiment még egyszer a fához elbúcsúzni, aztán már kerülte a piac környékét is. Nem akarta látni a pusztítást.

Ősszel járt arra legközelebb. És az arany kajszi lombhullatva ugyan, de valami csoda folytán sértetlenül állt ott a romok helyén. Újra varázslatra volt szükség. Még aznap kiemelte a fát egy hatalmas markoló óriási földlabdával együtt. Átszállították a zuglói kiskertbe és ott gondosan beásták.

Tavasszal az öregember boldogan figyelte, ahogy az arany kajszin megjelentek az első rügyek.

Előző oldal Francisco Vargas
Vélemények a műről (eddig 1 db)