Linktár

Rossz álom

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/10 számában.

Most minden olyan megint, visszatekintve…
Mint akkor, régi februári este…
Mikor szemem elalvás előtt a fényképedet leste,
s párnámra helyezém álmokkal teli fejemet, szerelembe esve.

Rossz álom jött az éjjel pihenő szemeimre,
láttam egy világot, mely sebeket vésett a lelkembe:
Hallottam oly keserű igazságot,
mely mint méreg cseppent a fülembe…
S magával rántott a nyavalya,
vaskos láncokat adva a kezembe…

Ezután csönd, idegeket tépő némaság telepedett le.
Csöppenések, lázas szívverések közepette fektettek be.
Hova be? Sötét volt, nem láthattam,
ki tudja mit kreál az elme?
Hófehér ágy mellett, akasztófán potyog le az élet nedve.

Majd mígnem ereimben újra csörgedez az élet,
lelki szemeim elé tartok egy be kedves képet…
És hallom, újra hallám a hangot,
mely töri meg a csendességet,
látom még őt, látom még benne a derék feleséget…

De mindezek közepette, ahogy telik a nap és az este,
egyre inkább hagyatkozok a csendre.
Arra a csendre, ki bírt most engem rendre és fegyelemre…
Ki leláncolt bár, de mégis gondolatokat juttat az eszembe.

A némaság a társam most, de sokszor mint az ellenségem,
bosszant már mindez, no meg a gyengeségem…
A nyílt világ, az ébredés minden reménységem!
Csak ébredjek már fel! Nyíljon hát fel mindkét szemem!

Felébredtem, s itt vagyok a nagy, tékozló világban.
Talán én nem is erre a „csodára” vágytam a cellában…?
Minthogyha csalódtam volna a kecsegtető igazság szavában…
És mily igaz, keserűbb az ittlét, mintsem a magányban…

Ez a földkerekség elfajzottabb lett mint bármely rémkép!
Testvér testvért öl, s mint az ebet uszítják a vadra, s az széttép!
S csak egyre jobban zúgolódik a jónép,
Kikkel hamis próféták elhitetik, hogy ők a pórnép!

És megint felriadok a szörnyen valós valóságtól…
Mint azon a februári éjjelen, a Rossz álomtól.
De most nem lesz baj,
mert szép a világ innen, a karjaidból,
És mégis lehet szép az élet, látom a szemeidben,
és olvasom mindezt az ajkaidról.

2023. április 15.